Közel 20 éve már, hogy Dr. Robert Ballard tengerkutató geológus felfedezte a Titanic luxushajó nyugvóhelyét az Atlanti-óceán mélyén.

A kutató 1985 óta az idén júniusban látogatott el először a hajóhoz és megdöbbenten tapasztalta, milyen gyors mértékben pusztul a több mint 3000 m-es mélységben nyugvó hajóroncs.

A legriasztóbb állapotban az 1912. április 14-én szerencsétlenül járt luxusgőzös sétafedélzete van, amelynek sérüléseit az oda érkező tengeralattjárók okozzák azzal, hogy nekiütköznek vagy azon landolnak (2001-ben még esküvőt is tartottak itt: egy amerikai pár a fedélzetre érkező tengeralattjárón fogadott örök hűséget). Dr. Ballard szerint "olyan ez, mint ha valaki a párizsi Louvre múzeumba buldózerrel lépne be."

Dr. Ballard az elmúlt héten Washingtonban az amerikai szenátusban tett látogatást, közbenjárva annak érdekében, hogy a kongresszus hagyja jóvá a Külügyminisztérium által júniusban aláírt megállapodást a Titanic roncsának védelméről.

A kutató bízik abban, hogy a legtöbb túrát indító Franciaország és Oroszország is alá fogja írni az egyezményt, melyet Nagy-Britannia már 2003 novemberében megtett.

Az idei Titanic-expedíció alkalmával Dr. Ballard távirányítású eszközökkel többezer digitális felvételt készített a hajóról és összehasonlította az 1985-ben rögzített fotókkal. A képeket és a róluk leolvasható változásokat is bemutatja a National Geographic által publikált új, Return To Titanic (Vissza a Titanic-hoz) című könyv.

Többek között hiányzik a hajó árbocáról a csengő és a sárgaréz lámpatest, valamint eltűnt egy része annak a sárgaréz kormányszerkezetnek, amely valamikor a fából készült kormánykereket tartotta. Egy nem régi eredetű repedést is felfedeztek a hajó orránál, ott, ahol a Titanic-felirat volt látható.

A hajó biológiai pusztulása nem olyan mértékű, mint amire a kutatók számítottak, annak ellenére, hogy a hajó nagy részét rozsda borítja.

Titanic az otthonunkban

Két gondolkodásmód ütközik a ronccsal kapcsolatban: az egyik szerint ki kellene emelni azt a mélyből, a másik szerint pedig - melyet Dr. Ballard is támogat - az 1523 áldozat előtti tiszteletadás emlékeként kellene megóvni.

Közel 6000-re tehető azoknak a tárgyaknak a száma, amelyeket a roncshalmazról eltávolítottak azóta, hogy az oceanográfus rábukkant Új-Foundland partjai közelében. A kutató megérti, milyen nagy vonzerővel rendelkezik a látogatók szemében a Titanic, amelyet csak fokozott a katasztrófáról 1997-ben készített mozifilm is.

Viszont az új technológiák lehetővé tennék, hogy a Titanic inkább virtuális múzeummá váljon, mintsem búvártársaságok vigyék oda ügyfeleiket és fosztogassák a roncsot. Némi "körbekábelezés" után az otthoni számítógépekre lehetne továbbítani minden információt.

"Van már robotunk a Marson, járt már ember a Holdon is, nem nagy dolog lenne direkt betekintést biztosítani a Titanic-hoz."

Dr. Ballard aggódik a jövő vonatkozásában: "Ha a Titanic-ot nem tudjuk megvédeni, akkor a tengerek mélyén nyugvó többi, kevésbé ismert hajónak sincs semmi esélye arra, hogy a magába rejtett történelmet egyszer átadja az emberiség számára."