"Anyu mindent megtett értem. Azt akarta, hogy mindenből a legjobbat kapjam. Az európai bevándorlók szívós típusához tartozik. Akkor is a legjobb iskolába járatott, amikor a szegénynegyedben laktunk. Két órát vezetett oda, kettőt vissza, de nem adta alább" - meséli Leonardo DiCaprio, aki a Titanic-kal vált igazán sztárrá.

"Mindenki azt hiszi, milyen felemelő, ha végre sikerült befutnia egy színésznek. Éppen az ellenkezőjét éreztem: hogy a dolgok kizökkennek a rendes kerékvágásból, és nagy az összevisszaság. De nem akarok panaszkodni, hiszen végső soron ennek a mozinak köszönhetem, hogy a filmtörténet részévé válhattam."

A nagy siker nem tart örökké. Ezzel Leonardo is tisztában van.
"Egyszer hopp, másszor kopp, ez még a legnagyobb színészek és rendezők életéhez is hozzátartozik. Ha nálam is beüt a krach, majd színpadon játszom és kisebb független filmekben forgatok nagy erőbedobással. Addig is hálás vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek. Hallgatok anyukámra, mindig ő a legelső kritikusom. És az apámra, aki az én házi bölcsem. Ő tanított meg arra, mi fontos az életben: próbáljam megtalálni a helyemet, hogy minden reggel legyen értelme felkelni, és örömmel húzhassam fel a gatyámat" - olvasható a Kiskegyedben.